Gáton

A vadlibák délre húznak,
megcsípte a dér a kökényt,
és a széllé szilaj szellő
megkopasztott bokrot, sövényt.

Ökörnyálon pók menekül,
csutkakúpon varjú károg:
Katonának vonulsz holnap,
ott keress majd vadvirágot!

Nézem a tar-csupasz fákat,
s lenn a sok halott levelet,
akaratlan kopasz fához
hasonlítom a lelkemet.

Délre húzó vadludakkal
repül sok-sok ifjú álmom,
s téli álomra szenderül
száz mezsgyén, a kökényfákon.

Berukkolok holnap délben,
trombita nyomában járok,
férfisorsra cserélem a
tovaszálló ifjúságot...

Endrőd, 1943. október 2.

(Hajdúföld, 1944. VII.)
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához