Forrásoknak nevezzük a felszín alatti vizek feltöréseit (a földből kibuggyanó vizet), ezért átmenetet képeznek a felszín alatti és a felszíni vizek között. A források egy része „rejtett életet” él: hóolvadás vagy nagy esők után „működik”, gyakran akkor is rövid ideig.

A forrás – ha tudunk erről, ha nem – egyedi természeti vízrajzi érték, tehát megőrzendő. Egy forrás egyszerre több mindent jelenthet: víznyerő helyet, pihenő helyet, egy legenda helyszínét, szakrális helyet, természetjáró emléket vagy élőhelyet.

Mivel a források vizének minősége (ásványianyag- és gáztartalma, kémhatása, oxigéntartalma, tisztasága, hőmérséklete, fényviszonyai, áramlási sebessége, vízhozamának nagysága és annak változása) erősen eltérhet – akár néhány méteren belül is –, így egy forrás más-más környezeti feltételeket kínál az élethez.

Ugyanakkor az idők folyamán egy-egy forrásnál ezek a dolgok csak alig változnak. Tehát mivel más és más a vizes környezet, ezért a források élővilága is jelentősen különbözhet egymástól. Ezért sokszor előfordul, hogy egy-egy forrás vagy forráscsoport élővilága egyedi, csak ott található bennszülött (endemikus) lényeket rejt. Ezek lehetnek egysejtűek, egyszerűbb növények, de férgek, csigák, rákok, sőt akár gerinces állatok is.

A forrás a felszín alatt található vizek (talajvizek, rétegvizek és karsztvizek) rendszerint természetes felszínre törése, mely lehet állandó vagy időszakos jellegű. Ezek lehetnek természetesek, illetve foglaltak.

Egy forrás foglalása többféle dolgot jelenthet: Egyrészt a felszínre bukkanó víz foglalatba helyezését, amivel egyszerre védik, mint víztani és természetvédelmi értéket, de egyúttal emberi szempontból élvezhetőbbé is teszik.

A forrásfoglalás jelenthet olyan lefoglalást is, amikor a vizét teljes egészében felhasználják, elvezetik, és ezzel eredeti helyén megszüntetik. például ásványvíz nyerésére foglalt források, termálforrások (hő hasznosításra), gyógyfürdők kialakításához foglalt források.

A természet védelméről szóló 1996. évi törvény szerint minden olyan forrás, melynek „vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad” külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is védettséget élvez, azaz ex lege védett.