Corini Margit (festőművész)

Kolozsváron született 1897. október 29-én. Színiiskolában tanult, színésznőnek készült, majd 1924-ben Corini báróval kötött házassága révén New Yorkba került. Itt képzőművészeti tanulmányokat folytatott. 1928-ban Párizsba utazott, ahol 15 évig „a párizsi éjszaka festője”-ként élt és alkotott. A II. világháború után hazatért, majd 1952-ben Gyomára került, kitelepítés útján. 1978-ban a településnek ajándékozta képeit, amelyekből állandó kiállítást rendeztek be. 1982-ben hunyt el Békésen. Nyughelye Gyomán található.

 
Gergely Ágnes (költő, író, műfordító)

1933. október 5-én született Endrődön. Gyermekkorában Zalaegerszegen élt családjával, de a nyarakat, szünidőket mindig szülőfalujában töltötte. Kötődését mutatja, hogy 1997-ben díjat alapított az endrődi Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola tanulóinak jutalmazására.
Pályáját általános, majd középiskolai tanárként kezdte. Hat év után újságíróként folytatta, majd az 1960-as évektől jelennek meg művei. Versei eddig 17 kötetben láttak napvilágot. Emellett négy regényt, valamint visszaemlékezéseket (naplókat, memoárt) is írt.
Az alkotás mellett jelentős a fordítói munkája; többnyire a brit, amerikai és afrikai irodalomból fordít verseket. Ugyanakkor az ő művei is eljutnak külföldre. Regényei svédül és németül, válogatott versei angolul, franciául és svédül jelentek meg.
Számos elismerést, díjat kapott munkássága elismeréseként. Városunk 2011-ben adta át a díszpolgári kitüntető címet Gergely Ágnesnek.

Hunya István (író, politikus)

Endrődön született 1894. október 1-jén. A 20. sz.-i magyar agrárszocialista mozgalmak egyik jelentős személyisége. Politikai tevékenysége mellett szépirodalmi munkássága is jelentős. Elbeszéléseket, színdarabokat is írt, visszaemlékezései fontos kordokumentumok. Kilencvenhárom éves korában hunyt el Budapesten.

Kállai Ferenc (színész)

1925. október 4-én született Gyomán. Tizenkét éves korában költözött családjával Budapestre. 1944-ben felvételizett a színiakadémiára, ahova azonnal fel is vették, de az intézmény a II. világháború miatt szüneteltette a képzést, mire viszont folytatták, Kállai már hivatásos színész volt, diploma nélkül. Számtalan filmben és színpadi darabban szerepelt. A népszerű színész 2010. július 10-én hunyt el Budapesten.

Kálmán Farkas (református lelkipásztor, irodalom- és zenetörténész, zeneszerző)

Siómaroson született 1838. október 15-én. Családjában a papi pálya több generációs hagyomány volt. A zenével már a gimnáziumi évei alatt is foglalkozott, gyönyörűen hegedült. Teológus korában az egyházi zenetörténeti tanulmányokban mélyedt el, emellett a Református énekeskönyv hat éneke is őrzi a nevét dalszerzőként. 1863-ban letette első papi vizsgáját, innentől kezdve több településen látott el szolgálatot, míg végre 1885-ben a gyomai református gyülekezet lelkészül választotta. Itt hunyt el 1906. október 2-án.

Kner Erzsébet (könyvkötő, tipográfus)

1897. október 7-én született Gyomán. Az érettségi megszerzése után a könyvkötészeti pálya mellett döntött. Édesapja támogatta leánya terveit, de tanoncszerződést kellett kötnie a családi vállalattal, és szigorúan az alapoktól kellett kezdeni a szakma elsajátítását. Később, elkötelezettségét látva, Lipcsébe küldték tanulni. 1924 őszén önálló műhelyet nyitott a család támogatásával Budapesten, ahol pár éven belül már a legjobb fővárosi kézműves iparművészek között tartották számon. 1949-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, és Chicagóban telepedett le. 1952-ben saját könyvkötészetet nyitott, amelyet harminc éven át működtetett. 100 évesen hunyt el Chicagóban.

Kner Mihály (nyomdász)

Budapesten született 1923. október 23-án. Az érettségi után két évig inasként dolgozott a saját nyomdájukban. Édesapja a nyomda vezetését szánta későbbi feladatául. 1944 áprilisáig dolgoztak együtt, ekkor munkaszolgálatra kellett bevonulnia. Sikeres szökése után 1945 februárjában tért haza Gyomára, ahol édesapja távolléte (internálása) miatt hivatalosan kinevezték a nyomda vezetőjévé. Szülei elvesztésének hírét nem tudta feldolgozni, 1945. december 6-án véget vetett életének.

Maácz László (néptánckutató)

1929. október 30-án született Endrődön. Az ELTE bölcsésztudományi karán szerezett diplomát néprajz-muzeológus szakon. Kezdetben muzeológusként, majd 15 évig a Magyar Állami Népi Együttes táncfolkloristájaként és lektoraként dolgozott. 1969-1979 között a Művelődési, majd Kulturális Minisztérium Zenei Osztályán volt főelőadó és miniszteri tanácsos. 1990-ig a Táncművészet c. folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. a hazai tánckutatás egyik szervezője és irányítója volt. Budapesten hunyt el 1998. április 17-én.

Rózsahegyi Kálmán (színész, színészpedagógus, színiiskola alapító, író)

Endrődön született 1873. október 6-án. Vándorszínészként már kisgyermek korában megismerte a színészi élet viszontagságait és szépségeit. „Faluról falura jártunk – írta visszaemlékezéseiben – fagyban, sárban, hóban, hordókra épített színpadon – kocsiszínben, kocsmák ivójában – nagy nélkülözések között, de rendíthetetlen hittel hirdettük a magyar szót. A színészetnek minden lépcsőjét bejártam.” 1900-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, aminek 1923-ban örökös tagja lett. Népszerű kabarészínész is volt. 1900-ban színészképző iskolát nyitott, és öt évtizeden keresztül számos kitűnő színészt nevelt. 88 éves korában hunyt el Budapesten. 1996. január elsején az endrődi általános iskola –Rózsahegyi Kálmán iránti tiszteletből- felvette a művész nevét.