„Minden szükségesnek híjával fogtam egy oly sok ágazatú, bonyolult, a művészettel határos mesterséghez, mint a könyvnyomdászat.”

„Már az első lépésnél jelentkeztek a nehézségek...száz-meg százféle olyan tárgy beszerzése végett kellett pennát fognom, melyeknek sem nevét, sem beszerzési forrását nem tudtam. Ezenkívül akkor még a könyvnyomdászattal kapcsolatos szakmákban, ahonnét a nyersanyagainkat kellett beszerezni, elképzelhetetlenül sivárak voltak az állapotok.”

A végzés tanúsága szerint 1883. február 15-én kapott iparengedélyt Kner Izidor a saját nevére. 1882. júniusában atyja nevén indította el a nyomdát, ”hogy meghátrálás esetén ő folytathassa a nemes mesterséget.”

„Üzemem egy tizenkét fiókos betűszekrényen kívül egy ma már ösmeretlen rendszerű taposógépből állott.” „ Az üzembehelyezkedés vakmerő voltára, esztelenségére akkor eszméltem, mikor Czibulka Gáspár, a dévaványai főjegyző az első nagy megrendeléssel lepett meg. Közel ötvenféle nyomtatványmintát hozott. Ijedten jelentettem ki, hogy ekkora munkák előállítására nem vagyok még berendezkedve.”

„Aztán pár esztendőn át egymagam végeztem szedést, nyomást és minden más munkát, hogy kellő mesterré képezzem magam.”
„Minduntalan magasabb, alacsonyabb, keskenyebb vagy szélesebb írásra lett volna szükség, s ezen úgy segítettem, hogy lapos körtefavonalzóra metszettem ki a szükséges a sort.”

„Háromesztendős sem volt még vállalatom, amikor Garzó Gyula Gyakorlati Bibliamagyarázatok című havi folyóiratát áthozta mezőtúri nyomdászától. Gondolkodás, sőt meggondolás nélkül vállaltam.” Ezt a folyóiratot 1885-től megszűnéséig, 1897-ig Gyomán nyomtatták.

„A cég bravúrjai a kezdet kezdetére estek, amikor nem jöhetett munka, amit ne vállaltam és bármi kínnal elő ne állítottam volna.”

„Összeböngésztem minden törvényen vagy rendeleten alapuló közigazgatási nyomtatvány mintáját és címeiket egy irodai ívrét oldalon kinyomva megküldtem a közeli vármegyék községeinek. A csoportokra osztott százhetvenféle nyomtatvány igencsak kimerítette a községek szükségletét. A kezdetleges nyomtatványjegyzék közel egy évtizeden át változatlanul tartotta érvényességét.”

„1898-ban majdnem másfél ezer nyomtatványt kezeltem már. Nagy munkával osztályoztam, ügykezelés szerinti csoportokra osztottam, és négyszáztíz irodai nagyságú oldalon Közigazgatási Nyomtatvány - Mintatár címen kiadva, olyképp mutattam be a nyomtatványok kicsinyített mintáit, hogy mindeniken fel volt tüntetve a törvénycikk vagy rendelet, amelyen alapult, és rendszerbe szedettsége mellett még szakok szerinti tárgymutató meg betűsoros is könnyítette a benne eligazodást.”
„Mintatáram olyannyira ösmertté tette vállalatomat, hogy mindenütt innen szerették volna nyomtatványaikat beszerezni.”

1901-ben az akkori Belügyminisztérium elrendelt a nyomtatványok egységesítését az országban. Kner Izidor mintatára fontos szerephez jutott ebben a folyamatban. Tanácsadóként Kner Izidor is részt vett a nyomtatványok megtervezésében. Az új típusú nyomtatványok előállítása állandó elfoglaltságot biztosított a nyomdának. Szükségessé vált a nyomda bővítése. 1902-ben új, korszerű épületet emeltek. És ez „Nagy-Magyarország legnagyobb vidéki könyvnyomdája volt, tágas hat teremmel, utcaajtónál nagyobb ablakokkal, és csakhamar egyedül állott, mint műnyomda, nemcsak nagyságával, hanem színvonalra is, a fővárosi mamutvállalatoktól is csak az arányokban különbözve.”

Az új épületben még helyet kapott a régi nyomdagép is. Mellette már ott van a „Diamant, az új nyomda első korszerű johannesburgi gyorssajtója.”

Az egykor egyszemélyes vállalatként induló nyomda 1902-ben már ennyi embert foglalkoztatott.