Július 29. a tigrisek világnapja. A tigris nagymacska. A tudósok a nagymacskák közé sorolják az oroszlánokat, leopárdokat, jaguárokat, hópárducokat, ködfoltos párducokat is. A könyvtárunkban megtalálható Nagymacskák című könyv bemutatja az ebbe a nagyszerű állatcsoportba tartozó fajok testfelépítését, mozgását, érzékszerveit. Megtudhatjuk azt is, hogy ezek az állatok hogyan használják a bundájukat álcázásra, hogyan vadásznak és a társas viselkedésük titkaira is fény derül.

Az egyik legismertebb nagymacska a tigris. Az Amur-vagy szibériai tigris a ma élő lenagyobb macskafajta. A vadon élő hím tigrisek 100 és 306 kg közötti tömegűek, hosszuk a farokkal együtt 220–330 cm (a farok hossza 60–110 cm). Nemi kétalakúság figyelhető meg, a nőstény tigrisek jóval kisebbek, 75–167 kg-ot érhetnek el, hosszuk 215–275 cm.
Az Amur-tigrisek Oroszország és Észak-Kína fagyos vidékein élnek. Bőrük alatt különleges zsírréteg található, hogy még jobban védje őket a zord időjárástól.

A legtöbb nagymacska egyedül él, az oroszlánok viszont falkában élnek együtt. Gyakran vadásznak közösen, hogy a falka tagjai valamennyien táplálékhoz jussanak. A nőstények vadásznak legtöbbet, ám a hím eszik először. Egy nagyobb falka 30 oroszlánból is állhat. Egy felnőtt hím testtömege: 190 kg, a nőstényé: 130 kg

A leopárdok testtömege felényi a tigrisekének, viszont nagyon erősek és sokféle zsákmányt képesek elejteni. Jól másznak fára és mintás bundájuknak köszönhetően nehezen vehetők észre pihenés közben. Leopárdok nemcsak Afrikában élnek, hanem egész Dél-Ázsiában. Ezek a macskák szinte bármit megesznek, az antiloptól és a zebrától kezdve a rovarokig és a tüskés tarajos sülig

A jaguárok Közép-Amerikában és Dél-Amerika egyes részein élnek, főként trópusi esőerdőkben, mindig folyók vagy tavak közelében. A jaguárok a talajon a fákon, sőt a vízben is vadásznak. Jó úszók és gyakran megtámadják a vízben élő teknősöket, aligátorokat és kígyókat. Bundájuk a leopárdhoz hasonlóan pöttyös, de a lábuk rövidebb, fejük nagyobb, testük zömökebb. A jaguár az egyetlen nagymacskafaj, amely rendszerint úgy végez a zsákmányával, hogy átharapja a koponyáját.

A hópárducok bundája sötét ezüstszínű fekete mintázattal. Ez jól egybeolvad az élőhelyüket borító sziklákkal és hóval. A Hópárduc mancsának széles, lapos alakja miatt a súlya eloszlik, így az nem süpped bele a hóba.

A ködfoltos párducok Délkelet-Ázsia erdeiben élnek. Nem túl nagyok, ám rendkívül hosszú szemfogaik vannak – alig valamivel kisebbek az oroszlánéinál. Ezek a macskák is jól tudnak fára mászni, ezért majmokra és madarakra vadásznak az ágak között. A talajon nagyobb zsákmányt is képes elejteni, például őzet és vaddisznót.

Sokan nagymacskának tartják a gepárdot, ám egyes szakemberek szerint nem ebbe a csoportba tartozik, mivel testfelépítése különbözik más nagymacskákétól. Nem tud üvölteni sem, ehelyett éles ugató hangot ad. Ő a rövidtávfutás állati világbajnoka. Maximális sebessége egyes kutatások szerint rövid távon eléri a 110–120 km/óra sebességet is. A felnőtt állatok súlya 21–72 kg között mozog, testhossza 110–150 cm, farokhossza 60–84 cm.

A pumákat általában nem sorolják a nagymacskák közé, bár nagyobbak a leopárdoknál és hosszabbak 2 méternél. Könnyűszerrel ejtik el a nagyobb állatokat: őzeket, lovakat. A pumának széles, erős mellső mancsai vannak, ezzel ragadja meg és tartja fogva a zsákmányát. Hátsó lábai rendkívül erősek és izmosak. Képesek egy buszhossznyit ugrani és csaknem 5 méter magasra felugranak a földről a fákra vagy sziklapárkányokra.